A főiskolán a metafizika órán puskáztam: belenéztem a mellettem ülő fiú lelkébe.

A következő pillanatban meg úgy érezte, hogy kifut a lábából az erő, meg kell kapaszkodnia a pad támlájában, és sok-sok levegőre is szüksége volna. Pedig semmi más nem történt, csak annyi, hogy a fiú megfordult és ránézett. Azok a szemek! Naná, hogy égszínkék volt mindkettő! Barna, zöld vagy fekete szemek soha nem lehetnének olyan hatással valakire.

A fiú soha többé nem sírt, és sosem felejtette el, amit megtanult: szeretni egyet jelent a pusztítással, akit pedig szeretnek, az elpusztul.

- Félek - mondta a fiú.
- Ez csak azt bizonyítja, hogy szereted az életet. Vannak olyan pillanatok, amikor természetes, hogy félünk.

Ők az ember gyermekei. A fiú a tudatlanság. A leány a szükség.

Gyuri, a 13 éves fiú, anyjával sétálgat a folyóparti fövenyen. Egyszer csak anyjához fordul és megkérdezi: - Anya, hogyan lehet megtartani a barátomat, ha egyszer már sikerült találnom egyet? Az anya egy-két másodperc gondolkodás után lehajol és mindkét kezével merít a homokból. Majd mindkét tenyerét az ég felé tartva, egyiknek az ujjait kezdi összeszorítani: a homok kezd kipréselődni az ujjai közül. Minél jobban szorította őket, annál több homok préselődött ki a tenyeréből. A másik tenyerét ellenben csak lazán szorította össze: a homok mind benne maradt. Gyuri elámulva nézte, mit csinál az anyja. Majd így kiáltott: - Anyám, megértettem.

Egy fiúcskának érdekes álma volt. Meg akarta keresni a világ közepét. Elköszönt szüleitől és nekivágott az útnak. Napokat és heteket gyalogolt, amikor meglátott egy földművest. Azonnal megkérdezte tőle, hol van a világ közepe.
- Csak menjél még nyugodtan előre.
A fiú nem zavartatta magát, hanem kitartóan gyalogolt.
- A nagy vízen is át kell menned - mondta neki a tengerész. A fiú már gondolta, hogy hamarabb kimegy a világból, mint hogy annak a közepét elérje.
- A világ közepe felé vezető út a sivatagon át vezet - mondta neki a tevehajcsár. Végre találkozott egy bölcs remetével, aki megmondta neki az igazat:
- A világ közepe nem itt van, sem ott, hanem mindenhol.

Minden katonának van anyja, és az anyák számára semmit sem ér a végső győzelem, ha a szeretett fiú nem tér vissza soha többé.

Az égben - a bölcsek szerint - ott fent várnak a lelkek a sorsukra mind. Mikor egy fiú s egy lány összenéz, akkor megmozdul várva egy élet, ott fönt, hogy majd erre a világra jön.

Te vagy a jó fiú, aki a rosszat játssza, vagy te vagy a rossz fiú, aki a jót játssza? Gondolkodtál már ezen?

Oldal: xXx.Fiús idézetek.xXx
Idézetről szóló - © 2008 - 2024 - idezetrolszolo.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weboldal szerkesztő mindig ingyenes. A weboldal itt: Ingyen weboldal

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat